Nagy Mária verse: A távolodó kedveshez
A távolodo kedveshez
Nagy Maria Magdolna verse
Egyszer bizton visszatérsz
Sápadt leszek és hallgatag
csak lepkeszárnyú csókjaid
neszezik a nyakamat.
Egyszer úgyis visszajössz
Komoly leszek és hideg
Tükör-magányod habjain
ámulva bukkan ki fejed.
Addigra meg is vénülök,
Ezüstből lesz a hajam.
Égetik a csókjaid, jaj
perzselik a nyakam!
Egy szép sikollyal eltörök
Karodba porlad bánatom,
mert fülembe zengnek lépteid
a csillag-fényű partokon.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Gratulálok, nagyon szép ez a vers! Egyben alkotóerőben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!
T.Á.Laci
nagymaria@medicentrum.hu
(Nagy Mária Magdolna, 2008.12.30 19:47)
Szia Era! Köszönöm szépen, hogy ide feltetted a versem. Én is imádom a Tiéidet... A való életben racionálisan működő nők, tudunk ilyen érzelmeket meghívó képeket is festeni szavakkal...
N.M.
sajatutad@gmail.com
(zoli, 2008.11.14 03:51)
Szia Erika! 7 titkot osztok meg Veled! Érdekel? Téged választottalak! :o)
http://sajatutad.hu/elvezzuk_az_eletet/7-titok
nézd meg az enyémeket!
szia (klassz a vers meg az oldalad!!)
![szerelem[1].jpg](/img/tiny/36.jpg)
t.agoston.laszlo@freemail.hu
(T.Ágoston László, 2008.12.31 10:48)